Emma Chase

úgy tűnik, annak ellenére, hogy halott vagyok, a farkam igencsak életben van.

– Tudod, mi tesz csodát a figyelmeddel? Ha időnként leengeded a hajadat… meg a melltartódat is!

Angyalarca van – magasan ülő arccsont, világos bőr, és nagy, távol ülő, sötétzöld szemek. De a szája buja és telt, és a haja arany tűzként ragyog: mélyvörös, méz és gesztenyebarna árnyalatok váltakoznak benne.

A virág a hódítás fegyvere – a gonosz fiúk így döntik romlásba a tisztességes lányokat. Én csak tudom; rengeteg lánynak küldtem már virágot. És a romlás jó buli.

A szégyen a veszteseknek való

– Magának nincs tévéje.

Abby vállat von.

– A tévé az emberi agy műkajája.

– Mit csinál, ha szórakozni szeretne? Hogyan kapcsol ki, hogyan relaxál?

– Olvasok.

Vannak pillanatok az életben, melyek megváltoztatnak minket. Megváltoztatják azt, hogy mit akarunk, hogy miként látjuk a világot.

Még soha nem láttam börtöncellát belülről. Ezzel nem azt mondom, hogy soha életemben nem követtem el olyasmit, amiért ne érdemeltem volna börtönt… csak soha nem kaptak el.

Nem is olyan vészes.

Van fűtés, rendes világítás, működik a vécé – jobb a helyzet, mint a mi környékünkön néhány házban.

Az összes szerelemről szóló film… könyv, dal, ami a mindent megváltoztató örömről, szépségről és békéről szól, arról, hogy megtaláljuk azt, aki mindezt jelenti számunkra… kihagyja a másik oldalt: azt a szörnyűséget, hogy a boldogságodat és a szívedet odaláncolják valakihez.