Három regényt és egy elbeszélést talál az olvasó a Régi istenek című kötetben. A legszorosabb kapcsolat nyilvánvalóan a két első regény, Az isten és a részegek, valamint A végzet sógora
című írások között van. Mindkettő ugyanis a görög történelem félig
elképzelt, félig valós világába kalauzol, az első a Dionüszosz-kultusz
valós hátterének nyomozására, másik az antik tragédiákból
kikövetkeztethető Kreón király életének végigkísérésére invitálva az olvasót. De tágabban ide kapcsolódik a Bálványrombolók című
regény, az ótestamentumi Bírák könyvében található Bárák és Debóra
történetének mai feldolgozása és az egyiptomi környezetben játszódó Az öröklét bejárata
című kisregény is. Mese, monda, mitológia húzódik valamennyi írás
hátterében, s erről így vall az író: „A mitológiák — vagyis a népek
ősmondái — számomra kezdettől mindmáig igen alkalmasak arra, hogy az alapvető emberi kapcsolatokat a legáltalánosabb formában próbáljam
kifejezni általuk. Görög regevilág, keleti ősmesék, magyar mondai
emlékek, olykor még a kelta gyökérzetű középkori hősepika is évtizedek
óta olyan támaszanyag, amellyel még napi társadalmi és lélektani
gondjaimat is ki tudom — vagy legalábbis ki szeretném — fejezni.” Mesék,
mondák, évezredes regék újraértelmezése, tehát mindegyik regény — vagy
ha tetszik, legmaibb közgondjaink elemzése, történelmi köntösben.
