„Ezek az itt összefogott lapok visszavittek ifjúságomba, érett éveimbe, és abba az ibolyán túli fénybe, amikor az író és minden kortársa megy, megy lefelé. De mégiscsak ma lépek kötetemmel olvasóim elé. Ma, amikor az utánam következő két nemzedéket úgy átjárja a reájuk mért háborúk és gyilkoló kirobbanások iszonyata, hogy kétségbeesésében és lázadásában, ha alkot, annyi torzképet vetít az emberről és világáról — könyvben, képen, plasztikában, zenében.Én nem. Engem az életbe elindító együttérzés az emberrel ma sem hagyott el. Pedig én is lázadok ma is, és lázadtam mindig a megtaposottak sorsa ellen. Mégis, keresem a boldogítót a művészetben és a megnyugtatót a tudományban, mert hiszem, hogy azt vigaszul kaptuk.”
